Zöldellő Harmat vagyok. Harmincas. Nő. Párkapcsolatban. Régóta.
A blog arról a bizonyos két csíkról fog szólni. Pontosabban az oda vezető útról. Mert már jó lenne, ha kezemben tarthatnám a csodát vagy csodákat. Talán ez az év már az az év lesz… Meglátjuk.
2004 volt, mikor először felvetődött bennem a gondolat, hogy gyereket akarok. Minden klappolt, pontosabban majdnem minden. Csak a másik fél húzódozott a dologtól…
2014 van. Gyerek még mindig nincs. A helyzet szinte ugyanaz. A másik fél húzódozik…
Végtelen szomorúság van bennem most. Most? Már egy ideje…
Nem értem, mire kell várni? Ő azt mondja, hogy nem akar a semmibe gyereket. Mert hogy azt akarja, legyenek jobbak a körülmények…
Közben eszembe jutnak cikkek (kapásból ez: http://babybooz.com/hirek/szoptatas-alatt-estem-teherbe), hogy nem szabad várni, mert utána késő lesz. Túl késő…
Ne várjatok arra, hogy eljön a megfelelő idő a gyermekvállaláshoz, mert olyan soha nem lesz. Nyilván nem akarok arra biztatni senkit, hogy az utcára szüljön kisbabát, de túl sokáig várni sem érdemes. Mert lehet egyszer már túl késő lesz…
Erre FB-on ma milyen képet látok? Hát ezt: Katt ide!
Nem tudom, hogy tudnám vele megértetni, hogy lehet, hogy egy gyerek megváltoztatja a dolgokat. Hogy ha van, akkor jobban akar az ember küzdeni mindenért… Mert így baromi jól elvan a zavarosban…
Kommentek